2010. szeptember 30., csütörtök

Konyha

Arra gondoltam, mivel nagy a ház és sok a hely, legyen minden használati eszköz elöl, ne legyen egy egyszerű pirítós elkészítése is nagy pakolási feladat. A robot mixert is utálom előszedni, itt is, otthon is nehéz előbányászni. A következő eszközökre gondoltam, ezek mind a pulton állnának majd:

kávéfőző
vízforraló
mikró
grill
szendvicssütő
kenyérsütő
turmix
halogén sütő
robot mixer
kenyérpirító

Tervek

Elkezdődik a tervezgetés, mindenkinek van véleménye, van aki erőszakosan fejezi ki, mit is szeretne a házunkkal. A legelső a gyümölcsfák telepítése, apa vállalta is, meg a kert kitisztítását is.

Zoli már kapott egy cseresznyefát, és veszünk mellé barackfákat, almát, körtét és meggyet. Dió van.



Ilyen konyha-ebédlő-nappalit szeretnénk:



itt a forras: http://www.houseandhome.ie/blog/realhomes/couple-restore-a-derelict-tuscan-farmhouse/

És így néz ki most:






2010. szeptember 24., péntek

Megvan a ház!

Még a netes nézegetés közben kiválasztottuk a kedvencünket. Zoli végignézett egy csomót, aztán hétfőn E levitt minket. Ott találkoztunk a statikussal is. Először a kedvenchez mentünk el. Hát az első reakcióm a szörnyülködés volt, a ház nagyon nagyon el van hanyagolva. A kertbe ki se lehet menni, teljesen be van nőve bokrokkal és gazzal. Embermagasságú csalán mindenhol. A fákat nagy ügyesen kivágták, mindent újra kell telepíteni.
A házban pókhálók, kosz, felfordulás. Három éve nem lakik ott senki, de azelőtt se használta a néni a szobákat, csak a konyhát és a verandát. Az egyik szobában szinte teljes magasságban penészesek a falak, a padlódeszka fel van púposodva, a plafon mállik. A középső szobában is egyenetlen a padló, pókhálók mindenhol, az ablakokról pattogzik a festék, száraz falevelek, koszos ajtók. Akkor azt éreztem, hogy nekem nem kell ez a ház.
Elmentünk megnézni a többit is, sajnos egyikbe se tudtunk bemenni, de már kívülről is látszott, hogy nem ér annyi pénzt, amennyit kérnek értük, és több probléma lenne mint az első háznál, mert nincs alapjuk és repedtek a falak. Akkor már én is túl voltam az első sokkon, és megbeszéltük, hogy ajánlatot teszünk az első házra.
A tulajdonos 7,2 milliót mondott utolsó árként, mi 6,9-et fogunk ajánlani és max 7-ig megyünk fel. Ha nem egyezik bele, eljövünk és majd felhívjuk őket novemberben, hátha puhulnak.
Be is mentünk hozzájuk és nagy meglepetésre, elfogadták a 7 milliós árat. A férfi nagyon ragaszkodott a 7,2-höz, nem tűnt úgy, mint aki hajlandó annál lejjebb menni, de aztán mégis.
Csütörtökre sikerült időpontot kapni az ügyvédhez, összehívták az összes tulajdonosát a háznak, öten vannak összesen (örökösök). Leadtuk a papírjainkat, megkaptuk a szerződést, gyorsan átolvastuk és írtuk is alá rögtön. Azt hiszem, mindkét tábor boldog volt.

2010. szeptember 13., hétfő

Nulladik nap

amelyben Zoli megszervezi az utazását, de Mrs nem orul neki. Mrs lebukik a munkahelyén, emiatt fő a feje, de aztán elmúlik


Szombat reggel utazott el Zoli, azóta blogokat olvasok és eszem (kizárólag). Tegnap bosszankodtam, hogy nem hívott fel reggel, egész nap ültem a skype mellett, végül felhívtam, hogy mi van és elmentem hiánypótló bevásárlásra: süti, brokkoli, tejszín és más alapélelmiszerek.

Zoli holnap indul Győrbe, megvette a vonatjegyet, a biciklinek is, utána meg visszament beváltani, mert A leviszi autóval. Ami még jó is lehetne, ha nem lenne szélsőséges érzelemkinyilvánítású, Zoli pedig befolyásolható. Így most aggódhatok még egy dolog miatt.

Ja, a munkahelyem. Titokban akartam tartani, hogy Zoli elutazott, de mivel régebben már volt szó róla, így lebuktattak. Nem tudok szembe hazudni sajnos, ezt is a szüleim rovására írom fel, erkölcs helyett inkább az életre neveltek volna.